1. fejezet.- Hazatérés

Summer

Lazán kiszálltam a terepjáróból. Derékig érő fényes sötét barna hajamat szabadon cibálta a hűvös szél. Világos barna, vastag bőrkabátban, sötétkék farmerben, bakancsban álldogáltam a kocsim mellett. Hiába van tavasz, még eléggé hideg az idő errefelé.
Mélyet szippantottam a friss hegyi levegőből. A ház amelyben felnőttem, ugyanolyan mint az emlékeimben. Nem volt olyan nagy, mégis tiszteletteljes benyomást keltett. Fehér falai, halványzöld homlokzata, a ferde bordó színű tető, az üvegkupola és a körülötte élő zöld és virágzó növények, fák varázslatos látomást eredményeztek. Akár a mesében. Már kisgyerekként elbűvölt ez a környezet. Bár mindent megkaptam amit csak akartam, nyolc évesen elvesztettem azt aki a világot jelentette számomra, édesanyámat. Apával, nagyapával és Hattie-vel a házvezetőnővel nőttem fel. Hattie volt az én pótanyám.
Középiskola után tizennyolc évesen jelentkeztem Los Angelesben egy nagyon jó nevű egyetemre. Négy év múlva, az egyetem elvégzése után, közöltem apáékkal, Afrikába utazok meghatározatlan időre, egy szervezettel, hogy sérült, beteg embereken segíthessek. Háború folyt és folyik, Egyiptom déli részén; minden segítő, önkéntes kézre szükség volt. Négy évet töltöttem a Nílus partján, fegyverropogás, halálsikolyok, szenvedő emberek, elszántan segíteni akaró bajtársak között. Azután jött a távirat; apám megnősül, és szeretné ha én is ott lennék az esküvőn.
A csoportom beleegyezett és két hétre nélkülözni tudnak, így összepakoltam pár holmit egy kisebb bőröndbe, majd elhagytam Afrikát.
Nah de térjünk vissza a jelenhez. Kivettem a kocsiból a bőröndöt és Kinder kalitkáját. Beó révén eléggé beszédes madárka a szentem. Követelte hogy eresszem ki. Beadtam a derekam. Kinder vidáman a vállamra lebbent. Elfütyült; persze emberi nyelven; egy idióta reklám szlogent amit a rádióban hallott a reptérre menet. Hello szia szevaszozott, majd közölte, olyan férfias stílusban, amit még Adamtől vett át, hogy húú de rohadt hideg van. Hm, hát igen, Afrikához képest észak-Amerikában kicsit hűvös az időjárás.
Nevetve egyet értettem, közben beléptem a házba.
Kinderrel való ismeretségem még az egyetem alatt alakult ki. Egy cirkuszban dolgoztam pár hónapot, bár apa küldött volna pénzt én mégsem kértem. Az ott dolgozó állatidomárnak volt a kedvence Kinder. Valamiért a beó hozzám szegődött. Négyszer vittem vissza, ötödik alkalommal John vigyorogva a kezembe nyomta a madár kalitkáját, papírjait, és Kinderrel a vállamon; aki boldogan, csintalan kölyköket idéző hangon kacagott; elhagytam a cirkusz területét.
Az én madárkám még Afrikát is elviselte a kedvemért. Egy év után még meg is szerette Egyiptomot, és a kezünk alatt gyógyulgató gyerekeket, és ők is a madarat.
A cuccaimat az előszobában hagytam, és családom keresésére indultam. Ami a nappaliban várt arra nem voltam felkészülve.
-Dominik te mit keresel itt?! Amikor négy évvel ezelőtt elhagytam Amerikát; bár unokatesók vagyunk; majdnem "kinyírtuk" egymást.
- Áá Summer sunshine üdv itthon. Vigyora rosszat sejtetett. Egyébként is utálom amikor így hív.
Kinder élénken érdeklődve, de félénken hellozott.
Domi meghökkenten nézett a madárra. -Summer ez mi?
- Nem ez hanem ő. Jah és beó, Kinder a neve. Majd ott hagytam őket, hátha Kinderrel jobban kijön, mint velem. Végig jártam a házat, de nagyapát az üvegházban leltem meg.
- Nagyapa, megjöttem. Mosolyogtam tevékenykedő nagyszülőmre. Ő felpattant a virágai mellől, fürgébben mint gondoltam. Bár mindig is energikus, életerős volt és nem nem változott négy év alatt semmit. Egy medveszerű ölelésben találtam magam.
- Kicsikém, de jó újra itthon látni. Nem is tudod mennyire hiányoztál. Dörmögte a hajamba.
- Te is hiányoztál nagyapa. Élvezettel szívtam be menta, citrommal és csokival keveredő illatát. Ezer közül is felismerném, annyira imádtam.
- Meddig maradsz Summer? Rántott vissza a valóságba nagyapa hangja.
- Csak két hétig. Amúgy az esküvő ma este lesz, nem? Van egy napom hogy megtaláljam a megfelelő ruhát.
- Jah akartam mondani, Florenct is elhívtam. Elméletileg fél óra is itt lesz. Nézett a karórájára.
- Jujj Flort ezer éve nem láttam, az igaz hogy e-mailezni elég sűrűn szoktunk.
Egy kocsi ajtajának csapódását hallottuk a kapu felől.
-Ez Flor. Vigyorgott nagyapa vidáman. Huncut szemekkel néztem rá.
-Nah de nagyapa, nem fiatal egy kicsit hozzád?
Két másodpercbe telt mire kapcsolt.
- Summer Lyra Garniber! Ajjaj jobb lesz ha elhúzom a csíkot. Kacagva futottam üldözőm elől.
- Nah megállj te kis pimasz, ilyet mondani nagyapádnak! Nevetve próbált utol érni.
Én elcsíptem Flort és magammal rántottam a házba, meglepett arccal nézett rám.
- Üdv itthon Sum. Amúgy megmondanád mégis mi folyik itt? Tudakolta elfojtva egy vigyort.
- öö... nagyapának tettem egy célzást ami nem hiszem hogy elnyerte a tetszését.
- Ahha. Mivel láttam milyen értelmes fejet vág, benyögtem mit mondtam nagyapának.
-Nah de Summer, én meg nagyapád?! Még viccnek is rossz. Ne csodálkozz hogy ezek után megkerget. Kuncogott halkan.