Sajnálom így ilyen sokat kellett várni, az ígértemhez képest, de remélem tetszeni fog.
Kicsit hosszabb lett mint az eddigiek. Azért késett mert a bolond írónő a végét nem mentette el, újra kellett írnia. Bocsi.
Pusz: Eli
2010. január 23., szombat
3. fejezet - Titok, ami akár akajuk akár nem úgy is kiderül
Flor
Alig hogy megérkeztem Summer már cibált is magával vásárolni, ugyan is a "drága", még nem vette meg a ruháját. Én mondom kész káosz a csaj; ettől függetlenül imádom, a legjobb barátnőm. Bár az elmúlt három- négy évben nem nagyon találkoztunk, ő Egyiptomban él, én meg ingázom, Svájc és Los Angeles között. Nem egyszerű élet, de szeretem. Svájcban él a családom nagy része, míg a munkám L A.- hoz köt.
Négy éve van egy közös titkunk Summerrel. Egyedül velem osztotta meg. Még az egyetem utolsó évében történt, januárban. Sum teljesen beleszeretett egy fickóba; nekem eleve nem volt szimpi a srác. Szóval két hónapig voltak együtt, amikor Sum megtudta hogy terhes; nem merte senkinek elmondani, kivéve engem. Próbáltam nyugtatgatni, nincs vész örülnie kéne, de ő csak azt hajtogatta, túl hamar jött.
Azt tanácsoltam mondja el párjának, joga van tudni. Meghánytuk - vetettük a dolgot; egy éjszakát nálam töltött, majd haza ment. Másnap összeomolva találtam rá a lakásom előtt, nem mondta el a srácnak, viszont kiderült Jeffrey két hónapon keresztül hazudott; csupán egy fogadás miatt kezdett ki Summerrel. Barátnőm összetört lelkileg; nem akart már semmit Jeffrey-től.
Ezek után kifordult önmagából, csak a tanulásra koncentrált. Persze a babát megtartotta, rosszul volt attól, hogy elvetesse. Amikor eljött az tanévvége, bejelentette Egyiptomba utazik egy szervezettel, ott szüli meg a babát. Győzködtem, maradjon itt James, Hattie, Patrick, segítenének felnevelni; ő hajthatatlan volt. Megesketett, senkinek nem szólok a babáról. (Csak ő oldozhat fel ezen esküm alól.)
Sajna nem lehettem ott amikor szült, de a kisfiú keresztelőjére eltudtam menni, vagyis az kötelező volt, ugyanis Sum engem kért fel keresztanyának.
Olyan ennivalóan édes babát még nem láttam. Állandóan vigyorgott mint a vadalma, pislogott rám a nagy zöld szemeivel, haja valószínűleg lesz, ha megnő. A külső tulajdonságait a nagymamájától örökölte, akit volt szerencsém ismerni gyerekkoromban. A kisfiú Nolen Luz lett, édesanyja hozzá méltó nevet választott. (A luz spanyolul fényt jelent.)
Nos visszatérve a jelenbe, Summer kismillió üzletet végig járatott velem a városban, mire meglelte a tökéletes ruhát.
- Ez az, ezt kerestem, már csak a cipő hiányzik.
- Hurrá. Mormogtam halkan. Mivel az én ruhám már megvolt, így nem igazán lelkesedtem a váráslásért, de mint jó barátnőhöz méltó, próbáltam jó képet vágni a dologhoz.
- Jaj Flor ne legyél morcos. Vigyora amely most is ott virított az arcán, levakarhatatlan volt egész délután.
Miután minden szükséges felszerelés megvettük, a kedvenc kávézónk felé indultunk. Nem számítottunk arra, hogy összefutunk egy régi ismerőssel. Ültünk, iszogattuk a kávénk, Summer észre sem vette, lázasan magyarázott valamit, amit nem értettem teljesen. Imádkoztam, Jeffrey ne lásson meg minket, mert akkor képes idejönni, nem hinném hogy Summer örülne neki. Jaj ne! Már késő.
- Florenc, Summer milyen kellemes meglepetés. Sum csak húzta a száját, majd a hang irányába fordult. Édesen elmosolyodott, de a szeme veszélyesen csillogott.
- Jeffrey. Csupán ennyit mondott, mégis felért ezer szóval a hangsúlya. Viszont ennél többre nem volt hajlandó.
- Hello Jeffrey, hogy s mint? Próbálva udvariasan ellensúlyozni barátnőm szótlanságát.
- Egész jól. Látványosan végignézett barátnőmön, aki ezt nem igazán díjazta. Elfordult és a táskája pont a könyöke útjában volt. Megtörtént a katasztrófa; lesodorta a padlóra. Jeff lehajolt hogy segítsen, de megdermedt. Felemelt egy képet, amin Nolen vigyorgott, tortáján ötös szám hirdette születésnek ötödik évét. Summer rémülten nézett rám segítséget várván. Nem tudtam mit csináljak, mégsem téphetem ki Jeffrey kezéből.
- Ez kicsoda? Tette fel a kérdést amitől féltünk.
Summer összeszedve magát válaszolt. - A kisfiam.
Jeffrey döbbenten nézett, közben szinte hallottam ahogy jár az agya, próbálja összerakni az információs darabkákat.
- Ő...én...öt éves...te... ki az apja? A végére kinyögött egy értelmes kérdést. Sum nem húzta a dolgokat, belevágott a közepébe.
- Még mindig nem jössz rá? Nézd csak meg jobban. Hangja megremegett, de tartotta magát.
Az igaz hogy külsőre nem igazán hasonlít a férfire, azért fel lehet fedezni hasonlóságokat. Például amikor nevet, vagy amikor ő akarja megmondani mi a jó neki. Kissé akaratos, de nagyon jó szívű gyermek.
- Ő tényleg az én fiam, de hát miért nem szóltál róla? Jogom lett volna hozzá.
- A jogot akkor játszottad el amikor fogadást kötöttél. Végig hazudtál nekem, még is elvártad volna tőlem, én őszinte legyek veled szemben?! A "veled" és a "szemben" szavakat erőteljesebben kihangsúlyozva.
Jeffrey csak tátogott, hang nem jött ki a torkán; szerintem most sem fogta fel, van egy fia, akiről máig nem tudott, ha rajta múlt volna, nem is tud.
- A képet megtarthatod; holnap délután négykor ugyan itt találkozunk, megbeszéljük a dolgokat. Persze csak akkor ha érdekel. Vetette oda Sum félig meddig kedvesen.
- De... szeretném látni a fiamat. Méltatlankodott Jeff.
- Az sajna most nem lehetséges. Bosszankodott barátnőm.
- Miért?
- Mert Afrikában tartózkodik, ugyan is ott élünk amióta megszületett. Bocsáss meg, de most mennünk kell, mert még rengeteg készülődés vár ránk, az esküvő előtt. Gonoszan elvigyorodott.
Jeffrey arckifejezése minden pénzt megért. Kerek szemekkel, leesett állal, már már kétségbeesetten nézett, azt hitte Sum megy férjhez.
- Apám megnősül, nekünk már hamarabb ott kell lennünk. Sajnálta meg Summer, majd felkapta a cuccait, belegyömöszölve a táskájába távozott. Loholtam utána én is, de azt még láttam hogy Jeff kitöröl a szeméből egy könnycseppet, közben a szívéhez szorítja a fényképet. Egy pillanatra megsajnáltam, aztán észbe kaptam. Akkor négy éve ő hozott egy rossz döntést, most viselje a következményeit. Bár mélyen tudom, ezerszer megbánta, hazugságait és a fájdalmat amit Summernek okozott. Valahol barátnőmet is megértem. Mindig megkapjuk amit akarunk, csak utólag rájövünk nem ezt kértük igazából. Tapasztalatból beszélek. Szomorú mosollyal követtem barátnőmet a kocsihoz.
Alig hogy megérkeztem Summer már cibált is magával vásárolni, ugyan is a "drága", még nem vette meg a ruháját. Én mondom kész káosz a csaj; ettől függetlenül imádom, a legjobb barátnőm. Bár az elmúlt három- négy évben nem nagyon találkoztunk, ő Egyiptomban él, én meg ingázom, Svájc és Los Angeles között. Nem egyszerű élet, de szeretem. Svájcban él a családom nagy része, míg a munkám L A.- hoz köt.
Négy éve van egy közös titkunk Summerrel. Egyedül velem osztotta meg. Még az egyetem utolsó évében történt, januárban. Sum teljesen beleszeretett egy fickóba; nekem eleve nem volt szimpi a srác. Szóval két hónapig voltak együtt, amikor Sum megtudta hogy terhes; nem merte senkinek elmondani, kivéve engem. Próbáltam nyugtatgatni, nincs vész örülnie kéne, de ő csak azt hajtogatta, túl hamar jött.
Azt tanácsoltam mondja el párjának, joga van tudni. Meghánytuk - vetettük a dolgot; egy éjszakát nálam töltött, majd haza ment. Másnap összeomolva találtam rá a lakásom előtt, nem mondta el a srácnak, viszont kiderült Jeffrey két hónapon keresztül hazudott; csupán egy fogadás miatt kezdett ki Summerrel. Barátnőm összetört lelkileg; nem akart már semmit Jeffrey-től.
Ezek után kifordult önmagából, csak a tanulásra koncentrált. Persze a babát megtartotta, rosszul volt attól, hogy elvetesse. Amikor eljött az tanévvége, bejelentette Egyiptomba utazik egy szervezettel, ott szüli meg a babát. Győzködtem, maradjon itt James, Hattie, Patrick, segítenének felnevelni; ő hajthatatlan volt. Megesketett, senkinek nem szólok a babáról. (Csak ő oldozhat fel ezen esküm alól.)
Sajna nem lehettem ott amikor szült, de a kisfiú keresztelőjére eltudtam menni, vagyis az kötelező volt, ugyanis Sum engem kért fel keresztanyának.
Olyan ennivalóan édes babát még nem láttam. Állandóan vigyorgott mint a vadalma, pislogott rám a nagy zöld szemeivel, haja valószínűleg lesz, ha megnő. A külső tulajdonságait a nagymamájától örökölte, akit volt szerencsém ismerni gyerekkoromban. A kisfiú Nolen Luz lett, édesanyja hozzá méltó nevet választott. (A luz spanyolul fényt jelent.)
Nos visszatérve a jelenbe, Summer kismillió üzletet végig járatott velem a városban, mire meglelte a tökéletes ruhát.
- Ez az, ezt kerestem, már csak a cipő hiányzik.
- Hurrá. Mormogtam halkan. Mivel az én ruhám már megvolt, így nem igazán lelkesedtem a váráslásért, de mint jó barátnőhöz méltó, próbáltam jó képet vágni a dologhoz.
- Jaj Flor ne legyél morcos. Vigyora amely most is ott virított az arcán, levakarhatatlan volt egész délután.
Miután minden szükséges felszerelés megvettük, a kedvenc kávézónk felé indultunk. Nem számítottunk arra, hogy összefutunk egy régi ismerőssel. Ültünk, iszogattuk a kávénk, Summer észre sem vette, lázasan magyarázott valamit, amit nem értettem teljesen. Imádkoztam, Jeffrey ne lásson meg minket, mert akkor képes idejönni, nem hinném hogy Summer örülne neki. Jaj ne! Már késő.
- Florenc, Summer milyen kellemes meglepetés. Sum csak húzta a száját, majd a hang irányába fordult. Édesen elmosolyodott, de a szeme veszélyesen csillogott.
- Jeffrey. Csupán ennyit mondott, mégis felért ezer szóval a hangsúlya. Viszont ennél többre nem volt hajlandó.
- Hello Jeffrey, hogy s mint? Próbálva udvariasan ellensúlyozni barátnőm szótlanságát.
- Egész jól. Látványosan végignézett barátnőmön, aki ezt nem igazán díjazta. Elfordult és a táskája pont a könyöke útjában volt. Megtörtént a katasztrófa; lesodorta a padlóra. Jeff lehajolt hogy segítsen, de megdermedt. Felemelt egy képet, amin Nolen vigyorgott, tortáján ötös szám hirdette születésnek ötödik évét. Summer rémülten nézett rám segítséget várván. Nem tudtam mit csináljak, mégsem téphetem ki Jeffrey kezéből.
- Ez kicsoda? Tette fel a kérdést amitől féltünk.
Summer összeszedve magát válaszolt. - A kisfiam.
Jeffrey döbbenten nézett, közben szinte hallottam ahogy jár az agya, próbálja összerakni az információs darabkákat.
- Ő...én...öt éves...te... ki az apja? A végére kinyögött egy értelmes kérdést. Sum nem húzta a dolgokat, belevágott a közepébe.
- Még mindig nem jössz rá? Nézd csak meg jobban. Hangja megremegett, de tartotta magát.
Az igaz hogy külsőre nem igazán hasonlít a férfire, azért fel lehet fedezni hasonlóságokat. Például amikor nevet, vagy amikor ő akarja megmondani mi a jó neki. Kissé akaratos, de nagyon jó szívű gyermek.
- Ő tényleg az én fiam, de hát miért nem szóltál róla? Jogom lett volna hozzá.
- A jogot akkor játszottad el amikor fogadást kötöttél. Végig hazudtál nekem, még is elvártad volna tőlem, én őszinte legyek veled szemben?! A "veled" és a "szemben" szavakat erőteljesebben kihangsúlyozva.
Jeffrey csak tátogott, hang nem jött ki a torkán; szerintem most sem fogta fel, van egy fia, akiről máig nem tudott, ha rajta múlt volna, nem is tud.
- A képet megtarthatod; holnap délután négykor ugyan itt találkozunk, megbeszéljük a dolgokat. Persze csak akkor ha érdekel. Vetette oda Sum félig meddig kedvesen.
- De... szeretném látni a fiamat. Méltatlankodott Jeff.
- Az sajna most nem lehetséges. Bosszankodott barátnőm.
- Miért?
- Mert Afrikában tartózkodik, ugyan is ott élünk amióta megszületett. Bocsáss meg, de most mennünk kell, mert még rengeteg készülődés vár ránk, az esküvő előtt. Gonoszan elvigyorodott.
Jeffrey arckifejezése minden pénzt megért. Kerek szemekkel, leesett állal, már már kétségbeesetten nézett, azt hitte Sum megy férjhez.
- Apám megnősül, nekünk már hamarabb ott kell lennünk. Sajnálta meg Summer, majd felkapta a cuccait, belegyömöszölve a táskájába távozott. Loholtam utána én is, de azt még láttam hogy Jeff kitöröl a szeméből egy könnycseppet, közben a szívéhez szorítja a fényképet. Egy pillanatra megsajnáltam, aztán észbe kaptam. Akkor négy éve ő hozott egy rossz döntést, most viselje a következményeit. Bár mélyen tudom, ezerszer megbánta, hazugságait és a fájdalmat amit Summernek okozott. Valahol barátnőmet is megértem. Mindig megkapjuk amit akarunk, csak utólag rájövünk nem ezt kértük igazából. Tapasztalatból beszélek. Szomorú mosollyal követtem barátnőmet a kocsihoz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)